Pásztorbot 1.
Restaurálás előtti állapot
A Pásztorbot felülete szulfidálódott, karcos, több helyen kismértékben deformálódott, aranyozása sok helyen használatból eredően lekopott.
Restaurálás:
A restaurálási munkákat a tárgy teljes szétszerelésével, a károsodások pontos felmérésével kezdtem. A szétszerelés előtt és közben, a kiindulási állapot képi és írásos dokumentálása után az alkatrészeket csoportosítva külön válogattam. A felületen lévő szulfidréteg egy speciális, kimondottan arany, ezüst és réz tisztítására készített folyadékba, Argentolba való bemerítést követően szóda-paszta segítségével távolította el. A pásztorbot tisztítását az aranyozások védelme mellett elvégeztem, de az aranyozások nagymértékű kopása miatt a tulajdonossal egyeztetve, a használatból eredően lekopott aranyréteget, galvánaranyozással állítottam helyre.
A restaurált alkatrészeket újra összeépítettem a pásztorbotot.
Pásztobot 2
Restaurálás előtti állapot
A Pásztorbot fenyőfából készült tárolódobozának felülete poros, repedezett, szakszerűtlenül javított és hiányos. A rögzítőlécek élére ragasztott gyapjúszalag szintén poros, szennyezett, rovarok által rágott, szakadt és hiányos.
A Pásztorbot felülete szulfidálódott és karcos, több helyen enyhén deformálódott, az aranyozás pedig használat következtében sok helyen lekopott. Az alkatrészeket és díszítéseket rögzítő csavarok kopottak, nem tartanak, ezért különféle kétkomponensű ragasztóval erősítették meg és rögzítették őket. Az ezüstözött felületet feltehetőleg Szidollal fényesítették, amelynek maradványai a rátétek alatt megmaradtak és további korróziót okoztak.
A sárgaréz alapot ezüstözték, majd valószínűleg a kopások miatt erre a rétegre egy krómréteget vittek fel, amelyre újabb ezüstréteg került. A kétrétegű felületet próbasavval vizsgáltam meg, ami megerősítette a feltételezésemet, miszerint a középső réteg nem ezüst. Az ezüst jelenlétét a galambvérrel képződött vörös ezüstbromid jelzi.
Sajnos a krómréteg alatt kialakult korrózió áthatolt a krómon is, valamint a felette lévő újabb ezüstrétegen is. A felső ezüstréteget le lehetett húzni, mintha csomagolás lenne.
A bot volutájára, vagy kampójára tekeredő levéldíszt öt külön darabból forrasztották össze, amelyek több helyen eltörtek. Némely törést korábban szegecseléssel és vékony lemez alátét ráforrasztásával javítottak. Valószínű, hogy a ragasztásos javítás volt az utolsó, ugyanis az egyik rögzítőcsavart ragasztóval is megerősítették.
A voluta szára több helyen mélyen bekarcolódott, valószínűleg a levéldísz feltekerésekor, és az ív kezdeténél mintegy 3 cm hosszan berepedt. A csavarok menetei nagyon kopottak és deformáltak, ezért ragasztót használtak a rögzítésükhöz.
A voluta díszítéseit rögzítő csavarokat a cső egyik oldalának, vagy falának anyagába metszett menettel készítették, azonban a csövet a levéldísz vékonyabb végénél teljesen átfúrták. Ez arra utalhat, hogy vagy egy régebbi, sérült pásztorbotot alakítottak át, amelyen valami más volt, vagy a készítés során nem volt elég hely a menetfúró számára, illetve az anyagot túl vékonynak találták ahhoz, hogy a kevés menet megtartsa a csavart, ezért keresztülfúrták, hogy a túloldali anyagban is legyen menet. Hosszabb csavarral a két anyagvastagságba vágott menet erősebben tartaná a rögzítést, azonban a jelenlegi csavar nem éri át a csövet. A csavarok eltérő mérete és formája is alátámasztja az átalakítás tényét.
Restaurálás:
A restaurálási munkákat a tárgy teljes szétszerelésével és a károsodások pontos felmérésével kezdtem. A szétszerelés előtt és közben, a kiindulási állapot képi és írásos dokumentálása után az alkatrészeket csoportosítva, külön válogattam.
A felületen lévő szulfidréteget egy speciális, kimondottan arany, ezüst és réz tisztítására készült folyadékba, Argentolba való bemerítéssel próbáltam eltávolítani, de csak részleges eredményt értem el. Sajnos a hólyagok és a már kiszakadt hólyagok miatt kialakult kráterek a letisztított felületen még szembetűnőbbek lettek.
A levéldísz letekerése a volutáról igen nehéz volt, mert az anyag felkeményedett, és tartottam attól, hogy eltörik. A lebontott levélszalag fonákoldalán jól láthatók voltak az utólagos összeforrasztások. A törések és repedések javítását ezüstforrasszal végeztem. A voluta repedésének forrasztásakor jelentkezett az a jelenség, hogy a melegítés, a magas hőmérséklet hatására a krómréteg erősen felhólyagosodott, különösen az alatta lévő korróziós pontokon.
A tulajdonossal történt megbeszélés szerint a krómozást eltávolítottam, és a levéldíszt az eredeti forrasztásoknál öt részre bontottam, hogy a legközelebbi tisztításkor vagy restauráláskor könnyen bontható legyen. Az öt levélszalagot kilágyítottam, hogy az újbóli felcsavaráskor sem a levél, sem a voluta ne sérüljön. A darabok rögzítését szintén csavarokkal oldottam meg. A deformálódásokat kiegyengettem, a voluta torzulását pedig kézzel hajtottam vissza.
Az öt részre szétválasztott levélszalagban és a volután kialakítottam a csavarok helyét. Elkészítettem az új csavarokat, a meglévőkhöz hasonló formában.
Az aranyozások nagymértékű kopása és a króm korróziója miatt kialakult hólyagok miatt, a tulajdonossal egyeztetve a használatból eredően lekopott aranyréteget és a károsodott ezüstözést galvánaranyozással és ezüstözéssel állítottam helyre.
A Pásztorbot fenyőfából készült tárolódobozának felületét zsíralkoholos habbal tisztítottam le. A repedéseket és a szintén fenyőfából, a pontos formára készített kiegészítéseket polivinilacetáttal ragasztottam meg. A kiegészítéseket alkoholos fapáccal színeztem a megfelelő árnyalatra.
A rögzítőlécek élére ragasztott, hiányos, poros, szennyezett, rovarrágott, szakadt gyapjúszalagot a tulajdonossal történt egyeztetés után eltávolítottam. Új, fehérítetlen pamutszalagot anilin színezékkel festettem meg. A készre festett szalagot szintén polivinilacetáttal ragasztottam fel a rögzítőlécekre.
Oltárkereszt
Restaurálás előtt a kereszt felülete poros, kopott, deformálódott, szulfidálódott, szakszerűtlenül javított.
A resturált, aranyozott, ezüstözött alkatrészekből összeállítottam a keresztet.
Ereklyetartó / Szent Miklós-ereklye
Az ereklyetartó filigrán foglalatban lévő, két kereszt alakúra csiszolt hegyikristály közé ragasztott papítlapkára rögzített textilszálat őriz.
Felülete szennyezett, poros, deformálódott, szulfidálódott. Talpa lyukas, repedt, deformálódott.
A talpon egy nagy lyuk, nem messze tőle egy kerek dudor keletkezett.
Jobban megvizsgálva rájöttem, hogy mi okozta ezt a károsodást. Valószínűleg ez egy kis kaliberű pisztolylövés következménye. A hirtelen fellépő nagy erőhatásra a talp alsó pereme berogyott, a találat helyén az anyagot átszakította és a már gyengült erejéve nem tudta átszakítani ismét az anyagot, csak megdomborította. A piros nyíl mutatja a lövés irányát.
A tulajdonossal arra a közös megegyezésre jutottunk, hogy a lövés nyomát meghagyom, nem javítom ki, mert ez hozzá tartozik a tárgy „életéhez”, történetéhez.
A theca poros, deformálódott. A pecsétek töröttek és hiányosak.
Az ereklye kivételekor szembesültem azzal, hogy a foglalta deformálódott és törött, így resnyire nyitható volt.
megemeltem a fedlapot és láttam, hogy az ereklyét hordozó papír alja penészes.
Ennek a penésznek az eltávolítására egy papírrestaurátort kértem fel.
A törött filigrán foglalatból az egyik hegyikristály (az alsó, ami a textil felöl nem látszott) törött volt.
A papír restaurálása és fertőtlenítése, a hegyikristály ragasztása és a filigrán restaurálása sikeresen megtörtént.
Összeépítettem a thecát, majd varrással rögzítettem a bársony párnájára.
A restaurált alkatrészek.
Újra összeépítettem az ereklyetartót.
