Egy XVIII. századi albán puska és egy pár töltéstartó restaurálása, az utolsó töltés rekonstrukciója, a puskaport tartó papír maradványainak restaurálása

A TÁRGYAK KÉSZÍTÉSTECHNIKÁJA:

1.A puska készítéstechnikai leírása:
A puska csövén három részt különböztetünk meg: 1., a cső; 2., a csöfarcsavar; 3., az irányzék. A csövet nyolcszögletűre kovácsolták, úgy, hogy a végén vastagabb és az eleje felé fokozatosan elvékonyodik. Az így kapott vasrudat a „közepén” hosszában kifúrták. A furat végébe és a csőfarcsavarra menetet készítettek. Kimérték, hogy a csavar meddig fut a csőben és néhány milliméterrel előtte a lövés irányának megfelelően, jobboldalra befúrták a gyúlyukat. (ha általában beszélünk a puskárol, nem mindig a jobb oldalon van a gyúlyuk Az irányzékot a csőre vastag, „ónbakra” forrasztott ezüstlapokkal készítették el. A cső elején nincs célzó tüske, ezt a csövet a csőágyhoz szorító trébelt ezüstbilincsen képezték ki, két párhuzamos, 1 x 2 x 4 mm-es hosszanti lemezcsíkból. A lakatszerkezetet szintén kovácsolással készítették. Az elkészült alkatrészeket reszelték, csiszolták, polírozták. A külső oldalát vastag ezüstlemezzel borították. Az ezüstlemezt cinnel ráforrasztották a vasra, majd megvésték. A puska ágyazata a tusa kétharmadáig egy, és a tusa vastagabb része egy másik darabból, diófából készült. Általában a puskák ágyazatát egy darabból készítik, tehát ez egy különlegesség, hogy ennél a puskánál két darabból készítették A két darabot két rövidebb és egy hosszú szeggel valamint ragasztással illesztették össze, amit selyembársonnyal borítottak. A textil két végét ezüstözött réz fémszálas zsinórozással zárták le. A zsinórt vasszegekkel erősítették a tusához. A fát különböző fém és gyöngyház berakásokkal is díszítették. A sárgaréz lemezt és kordildrótot valószínűleg, a korabeli leírások szerint, fokhagyma levével ragasztották be az előre kivésett nútba. A fokhagyma leve először segít a beillesztésben azt követően, beragasztja a fémet a fába. A sárgaréz szalagok mellett ón szalagot is ültettek a fába díszítésnek. A fémszalagokat és kordildrótokat a végeinél egy-egy ón fejű szeggel biztosították, hogy ne tudjon kiesni, ami egyben díszként is szolgál. Az ónfejű szeget, sárgaréz lemezeken átütött kovácsoltvas huzalokból alakították ki, amiknek a fejét ónnal megforrasztották, úgy hogy az lencsealakú legyen.. A lemezcsíkok mellett kétféle rozettát is alkalmaztak. Az egyik 18 db 1 x 1 x 1 mm-es egyenlő oldalú sárgaréz háromszög, 6 db hasonló méretű zöld színű csont háromszög, 6 db 0,2 x 2 mm-es sárgaréz lemez, amit egy 0,2 mm vastagságú szintén sárgaréz lemez vesz körül. A csontot valószínűleg rézsóval színezték meg berakás előtt. A színes csont háromszögeket és a réz háromszögeket egymáshoz illesztették majd csőbe húzták és az így kapott rudat szeletelték, majd enyvvel a fába előre elkészített furatba beragasztották. A rozetták közé sárgaréz szegeket vertek. A másik rozetta egyszerűbb, ebben csak 3 db sárgaréz háromszög van. A köztük lévő helyet valamilyen színezett viasszal öntötték ki. Valószínűleg földfestékkel színezett un. karnaubaviasszal. Ezt is rúdként állították elő, amit utólag szeleteltek és ragasztottak be a gyöngyházakba és a fába. A gyöngyházakat először vastag kagylóhéjból kivágták a megfelelő formára, a közepére furatot készítettek, amibe a rozetta került, és két oldalról mintát véstek bele, amit cinóberrel töltöttek ki. A kagyló lapokat sárgarézcsíkokkal választották el egymástól, a csúcsaihoz szintén ónfejű szegeket vertek Ezeket a lapokat szintén enyvvel ragasztották a fához. A csövet a csőágyhoz egy csavar és három ezüst bilincs szorítja le. Egy nagy, egy kisebb, és egy hosszú, amin 3 db pánt van. Ezeket magasan trébelték és vésték.
 
 
 
2. A fiseklik készítéstechnikai leírása:
 A töltéstartókat ezüstlemezből készítették. Az előre méretre kivágott, trébeléssel díszített lemezeket ezüstforrasszal állították össze. A doboz felső pereménél körbe, belülre egy ezüst szalagot forrasztottak úgy, hogy a szalag félig kiáll. Így biztosítva a fedéllemez záródását. A hátoldalán a lemez élére és a szalag kiálló része mellé valamint a fedőlemezre forrasztott merevítő pálcák hátsó élére csöveket (zsanérokat) forrasztottak a nyithatóság miatt. A csuklópánt stiftjét sárgarézből készítették, hogy jobban ellenálljon a nyitogatás által okozott kopásnak. A könnyebb nyitás érdekében a fedőlemez elejére egy háromosztatú, íves vastag lemezt forrasztottak. A jó záródáshoz szükség volt egy zárszerkezetre, amit egy horgas végűre kovácsolt acéllappal oldottak meg. Ezt az acéllapot két ezüst szegeccsel rögzítették az előlapon, belülről. A rugalmas lapra egy ezüstgombot erősítettek, ami akadálytalanul keresztül megy az elülső lapon, és hozzá van szegecselve a rugólaphoz. A doboz és a szegecsek felületét összeállítás után még rácsos mattír poncolóval díszítették. A fiseklik hátoldalára két széles lemezt forrasztottak, hogy derékszíjon lehessen hordani. A doboz aljára öt darab karikát forrasztottak a bojtok számára. A bojtokat és az azokat tartó zsinórokat kékre színezett selyemből készítették. A zsinórokra egy-egy harang alakú, öntött ezüst díszt húztak. Ezeket a díszeket tömörre öntötték, és utólag fúrták ki, valamint a kiszélesedő résznél belül kiesztergálták a felesleget. A bojtokat tartó zsinórt befűzték a fiseklik alján lévő karikába és összevarrták a két végét. A dupla zsinórra ráhúzták az ezüst díszeket, teljesen a doboz aljáig, így alul egy hurok keletkezett. A bojt szálait ketté osztották és az egyik felét átdugták a hurkon, úgy hogy a zsinór megfelezze azt, majd lehúzták a zsinóron az ezüst díszt, szorosan a bojt tetejére.
 
3. A TÁRGY ÁLLAPOTFELMÉRÉSE
 
1. A puska állapotleírása:
Szennyezett, a helytelen kiállítási körülmények miatt poros, valószínűleg meszelés alkalmával felületre csapódott festékfoltok láthatóak a tárgyon. A puska vasrészein, az ujjlenyomatokból származó humánsavaktól, rozsdás korrózió alakult ki.(kép) Az „ezüst” (balkáni, gyenge minőségű, alacsony ezüst tartalmú ötvözet) díszítő és tartó elemek felületét szürkés „bevonat” valószínűleg szulfidos korrózió borítja. A trébelt, vésett felület kopott, több helyen repedt, törött és hiányos. A tus végén és a csőágy, (ami törött és már korábban javították) fa részéből egy-egy kisebb darab hiányzik A puska farészeiből a berakások több helyen kihullottak, töröttek, deformálódottak.(kép) A két korábbi javítást valószínűleg enyvvel beragasztott, először papír, majd egy kockás textillel végezték. A puska tusát borító textil, valószínűleg UV sugárzás hatására meggyengült és kifakult. Három helyen kisebb darabkák hiányoznak(kép). A díszítő fémszálas zsinórozás, fémszalagjának a felületi ezüstözése erősen lekopott, csak a mélyedésekben látható, korrózióval borított, több helyen szakadt és kifoszlott(kép). A hordszíj karikája alatt lévő ezüst pénzérmét kétszer is kilyukasztották, felületét valószínűleg szulfidos korrózió borítja. A cső tetején a csőfarnál vésett felírat nyomai találhatóak, valószínűleg: „LAZARO LAZARINO” az olasz puskaműves neve, ami vagy megkopott a tisztítások alkalmával.
 
2. a fiseklik állapotleírása:
Az ezüst tölténytárakat korábban már restaurálták. A tárgyak felülete poros , „szidolozás?” nyomai láthatóak a minták mélyedéseiben. A csuklópántok nehezen működnek a belefolyt, felület levédésére használt, valószínűleg Paraloid B 72 és a benne kialakult korróziótól. Az ezüstöt sötét, valószínűleg szulfidos korrózió borítja. Több helyen deformálódott, sérült. A zárszerkezet vasrésze erősen korrodálódott, vastag rozsda borítja. Az egyik törött, hiányos, teljesen átkorrodált. A bojtok közül egy, a harang alakú díszek közül pedig három darab hiányzik. A selyem bojtok porosak, kifakultak töredeznek, némelyiken barna elszíneződés alakult ki. A bojtokat tartó karikák közül egy letörött, amit ónforrasszal „cinnel” forrasztottak vissza.